Lakner Szilvia

„A kulcs, amely belső életünket nyitja, bennünk van. Kell azonban egy külső személy, egy szó, egy gesztus, a kapcsolat sűrűsége, hogy érintésre felcsendüljön bennünk a mélyen megbúvó harmónia.” (André Louf )

A coaching számomra a folyamatos változás, a megújulás és fejlődés eszköze. Alapvető „ereje”egy olyan kapcsolódás, egymásra hangolódás, amelyben a kommunikáció „partneri”, a bizalom a legmagasabb fokon működik. E bizalom alapja az a feltételezés, hogy minden emberben létezik a saját sorskérdéseinek megoldásához szükséges információ, tudás és erőforrás. A coaching egy olyan „támogató” kapcsolatrendszer és folyamat, amely a fejlődés, a változás útját gyorsíthatja fel, illetve könnyítheti meg a partner számára.

A fejlesztő folyamat során kizárólag partnerem sikeréért, annak fejlődéséért dolgozom – elfogadva, támogatva és végigkísérve őt a változás folyamatán. Mindeközben beszélgetek vele, figyelek rá, meghallgatom, támogató hátteret biztosítok számára.

Számomra a coaching a következőket jelenti:

• pozitív szemléletet az emberi kapcsolatokról,
• támogató, bátorító segítségnyújtást mások felemelkedéséhez, jobbá válásához
• tudatos és mégis oly „egyszerű” kommunikációs stílust
• „művészi szabadságot”
• az ünneplés fontosságát egy folyamat lezárásakor: ami jelenti a búcsú ünneplését, a rendezett átadás érzését, a közösen eltöltött idő mérlegét, az elengedést, a „hogyan tovább” egyértelművé tételét.