Coacholáskor két célnak kell a szemem előtt lebegnie:

Először is,  segíteni akarok tevékenységemmel az embereknek, hogy egy  boldogabb, és teljesebb életet tudjanak élni, értékesnek érezzék magukat.

Másodszor tükörként megmutathassam az egyén képességeit, korlátait. Önismeretét segítsem.  Kimondassam vele céljait. Megvizsgáljuk, hogy honnan indult,  most hol tart, és mikor éri el. Megtaláljuk a legrövidebb utat.  Ehhez a hosszú távú elkötelezettségét kell megszerezzem. Ösztönös viselkedésből tudatos viselkedési formát csinálunk. Más utakat lehetőségeket feltárunk   problémái megoldásához. Fejlesztendő területet meghatározzuk. Célom, hogy ezt  ne mint ránehezedő követelményt élje meg, hanem ezt  egy magasabb, teljesebb „létformába „ lépésként.

Én magam , megfigyelek, összegzek, kezelési javaslatot fogalmaztatok  meg vele, majd rávezetem, elérem, hogy ő ezt az utat bejárni is akarja. Fontos, hogy ajándéknak tekintsem a bizalmukat és erre a bizalomra vigyázzak. Nyitott, empatikus, és érzékeny legyek minden rezdülésükre.

Belső coach