Eszem ágában sem volt a kreativitásról cikket írni. Főleg nem last minute-ben, a legalkalmatlanabb pillanatban, amikor egy találkozóra készülök.
De a gondolat nagy úr: befészkeli magát a fejembe, nem hagy nyugodni, izeg- mozog, félpercenként kiugraszt a hajszárító alól, hogy papírt-ceruzát kérjen magának, és leírattassék.
Creatio: alkotás, teremtés
Az ember alkotó lény, mindig vágyott arra, hogy kifejezze saját, belső lényegét akár mindennapi tevékenysége, akár a művészete útján. Kellett, hogy érezze: nem csak a követ töri, ő bizony katedrálist épít! És ahogy nincs két egyforma ujjlenyomat, úgy mindenki a saját, egyéni módján éli meg a kreativitását, legyen bár háziasszony, aki csodás ebédet alkot, vagy költő, aki egy szonettjén dolgozik éppen (vagy egy háziasszony, aki a szonettjén dolgozik éppen).
Az alkotás magva Az Ötlet (ha úgy tetszik: isteni szikra), ami fogja magát, és kibontakozik. Vagy szinte magától, vagy némi noszogatásra, de már az elején érezni: Ebből Lesz Valami!
Faludy György, a zseniális művész sokszor álmában „kapta” a kész verssorokat, aztán nem győzött kiugorni az ágyból, hogy el ne illanjanak. Más író számára az íráshoz szükséges ihlet éppen hogy következetes, fegyelmezett munka gyümölcse. Minden reggel oda kell ülni az íróasztalhoz – épp ahogy a vadász lecövekel a medve barlangja elé -, és várni. Türelmesen várni. Nem tudható előre, előjön-e épp a medve, de akár esik, akár fúj, ott kell ülni készenlétben, hogy el ne szalasszuk, ha végre megjelenik a barlang szájában.
Megint más elmélet szerint, ugye, a kőtömbről csak a felesleget kell lefejteni, a szobor már eleve benne van (igaz, ehhez egy Michelangelo kell, akinek, mondhatni, volt szeme ehhez).
Készüljön bármilyen módszer szerint, a végeredmény teljes, egész, és megtestesíti mindazt, amit a gazdája beleálmodott. Ez maga a teremtés, a kreáció, amikor az alkotó lelkének egy darabját festi-gyúrja-faragja műbe, és ott él tovább, ahogyan Leonardo Mona Lisa szája sarkából mosolyog ránk.
Kreatív? Ééén?..
Bennünk, egyszerű földi halandókban, akik se költők, se szobrászok, de még színészek se vagyunk, felmerülhet a gyanú, hogy a kreativitás az valami csodás adottság, olyasvalami, mint egy gén, ami csak a kiváltságosokban van meg –jó nekik.
Íme a jó hír: én is kreatív vagyok, és te is az vagy! Így jöttünk emberként a világra, és akár észrevesszük, akár nem, nap mint nap alkotunk. Gondolkodunk, mérlegelünk, döntünk, vagy épp hagyjuk, hogy az érzéseink, az intuíciónk mutasson utat a számunkra.
Alkotunk, amikor elrendezzük a vázában a virágokat, amikor dudorászva palacsintát sütünk, amikor jelmezt készítünk a gyereknek az iskolai farsangra, amikor a családi fotókból scrapbook-ot készítünk, pulóvert kötünk, megtervezzük a tavaszi ruhatárat, a nyaralást, és alkotunk akkor is, amikor saját cégről álmodunk…
De vigyázat: a hétköznapok tevékenységei csak akkor válhatnak alkotássá, ha nem a fogunkat összeszorítva, görcsösen nyomjuk át magunkat a feladatok fokhagyma-présén, hanem amit teszünk, az örömmel, élvezettel és elégedettséggel tölt el minket. (Ezt az állapotot nevezi Csíkszentmihályi flow-nak, „áramlás”-nak.) Ebből az elégedettségből fakad az a fajta egészséges önbizalom, amely minden vállalkozásunkat „sikerre ítéli”, s ami újra és újra friss energiákat mozgósít bennünk a fő művünk beteljesítéséhez.
Coaching és alkotás: édestestvérek
-Hogy mi a mi fő művünk?
A saját, egyszeri, megismételhetetlen életünk. Az a mozaikkép, mely a hétköznapok ezernyi színes darabkájából áll össze csodálatos, egyedi egésszé. Csak a miénk, csak mi hozhatjuk létre, igaz, „hozott anyagból”, de állandóan alakulva és fejlődve, a mindennapok tapasztalatait felhasználva, beépítve. Alkotunk, amikor értelmes célok felé teszünk lépéseket, és mindezt tudatosan, felelősen és örömmel.
A coach egy olyan támogató, „lelki személyi edző”, akinek a segítségével felfedezhetjük, hogy a művünkhöz milyen sok és csodálatos mozaik áll máris a rendelkezésünkre, friss szemmel ránézhetünk, mit szeretnénk mindebből kreálni, mire van még szükségünk, és mi lehet az a ránk szabott, egyéni út, amellyel mindezt meg is valósíthatjuk. A coach segítségével könnyebben átlendülünk a menet közben fellépő akadályokon, ő az, aki figyelmeztet, ha túlságosan eltérnénk a tervünktől, és csak akkor hagy minket magunkra, amikor már ki tudjuk mondani: „Kösz, innen már magam is boldogulok!”
Maga a coaching folyamata is állandó rugalmasságot és kreativitást igényel a coach részéről, hiszen ő a rendelkezésére álló számtalan módszer, lehetőség közül mély empátiával és intuícióval mindig amellett dönt, ami az ügyfél számára az adott helyzetben a legmegfelelőbb, hogy biztos léptekkel haladhasson végig a boldoguláshoz vezető saját, egyedi útján.
Végezetül három kérdés…
… a saját kreativitásunk kapcsán:
- Mit jelent a számomra az alkotás?
- Milyen kreatív megoldásokat alkalmazok a hétköznapi életemben?
- Írj össze tíz olyan „kreatív dolgot”, amire az életed folyamán büszke vagy! (Gondolkodj! Erősebben! J)
F. Tóth Krisztina
My Way Coaching
http://www.coachok.hu/f-toth-myway
facebook.com/kriszta.myway
coachkriszta@gmail.com
Kreatív életvitel coaching nyílt nap 2011. május 7-én, további információk itt.